home
***
CD-ROM
|
disk
|
FTP
|
other
***
search
/
Chip 1996 April
/
CHIP 1996 aprilis (CD06).zip
/
CHIP_CD06.ISO
/
hypertxt.arj
/
9405
/
CHECKIT.CD
< prev
next >
Wrap
Text File
|
1994-11-22
|
26KB
|
474 lines
@VCheckIt PRO@N
@VA hibavadász@N
A számítógépesítéssel jár, hogy egyre többen dolgoznak
számítógéppel, akik nem igazán értik a gép mûködését.
Számukra ez a szerkezet egy bonyolult, és kissé
kiismerhetetlen munkaeszköz. A hardver és a rajta futó
alkalmazás szinte eggyé válik a szemlélô számára, ezért nem
csoda, ha egy rakoncátlankodó program láttán hamar kész a
diagnózis: rossz a gép.
Az alkalmazás, és az alatta levô ""vas" hibáinak
elkülönítése nem is mindig egyszerû feladat, tapasztalatot
és eszközt igényel. A tapasztalat megszerzése a nehezebb
dolog, a megfelelô eszközöket meg lehet vásárolni. Mielôtt
drága elektronikus mérôberendezések beszerzésére szánnánk
el magunkat, érdemes körülnézni a tesztprogramok között.
Majd mindenki összefutott már egy ilyennel, a közismert
Landmark Speed program is egy diagnosztikai rendszer része.
Az egyik sokat használt rendszer a TouchStone Corporation
CheckIt programja. A közkézen forgó 2-es és 3-as verzió
sajnos már elég idejét múlt darab; az egyre mindennapibbá
váló multimédia és kommunikációs perifériákat nem ismeri
meg. Kellemes meglepetés volt számomra, amikor ezeket a
hiányokat megleltem az új csomagban, a CheckIt PRO Deluxe
1.06-ban.
@VTelepítés@N
Sajnos a programnak nemcsak neve nôtt meg, a helyigénye is.
A régi verzió elfért egy HD-s lemezen, az új csoda már több
mint három Mbyte winchesterterülettôl szabadítja meg a
gyanútlan próbálkozót; de ugyanakkor -- DOS-os program
lévén -- megelégszik a hagyományos memória szabad fél
megájával is.
A termék eredetileg két részbôl áll: a SysInfo, valamint a
TestS & Tools dobozából. Ezek egybecsomagolva alkotják a
CheckIt PRO-t. Deluxe (véletlenül sem külön írva!) akkor
lesz a dologból, ha a harmadik, hardvert tartalmazó dobozt
is megvesszük. A szoftver két része külön-külön is
felrakható, igény szerint.
@VMi lakik a számítógépben?@N
Természetesen az, amit megvettünk hozzá. De mit vettünk
meg? Egy 386-ost nagy(?) winchesterrel, SVGA kártyával, két
floppyval, meg ami kell még bele, maximum 150 ezerért. Az
ördög, mint mindig, most is a részletekben bújik meg. Ezek
a részletek a gép felnyitása után többnyire felismerhetôk,
ha a gép felnyitható. Egy lapos, úgynevezett slim-line
házas gép belsejének megvizsgálására csak az vállalkozzon,
aki biztos benne, hogy egymaga össze is tudja rakni a
szétszedés után. Ez néha gyakorlottabbaknak is négykezes
mulatság. Amennyiben szétszedés nélkül kívánunk a gépbe
belenézni, a SysInfo programot kell segítségül hívni.
Közvetlenül a DOS-szerinti lemezinformációkhoz férünk
hozzá. Megtudható, hogy az adott logikai egységnek (A: --
Z:) mekkora a teljes, foglalt, valamint szabad kapacitása,
és informálódhatunk a rajta levô könyvtárak és file-ok
számáról. Ha az adott egység helyileg a gépben található
(nem hálózati, vagy virtuális drive), akkor a partícióhoz
tartozó fejek, szektorok és sávok száma is megtudható.
Sajnos a CD-ROM meghajtóról, annak létezésén kívül más
információt nem hajlandó szolgáltatni.
Mielôtt még belemerülünk a különféle menüpontokba, érdemes
a súgórendszerrôl pár szót ejteni. A korábbi verziók
szûkszavú rendszerét alaposan kibôvítették. A
helyzet-érzékeny súgó adatbázisában már ábécé szerint is
kereshetünk. Mindez mellé egy Reference Library nevû ötlet-
és információhalmazt is kapunk. Ebben megtalálható az
ASCII-tábla, az eltérô floppyfajták mágneses
tulajdonságainak ismertetése, de például az is megtudható,
hogyan lehet XT-be utólag CMOS órát telepíteni.
@VRendszerösszetevôk@N
A SysInfo kétségkívül legfontosabb része a System menü. Itt
található meg a hardver áttekintése, majd az egyes elemek
bemutatása. A rendszerrôl szöveges és grafikus áttekintést
kaphatunk, ez utóbbi szép, bár kevéssé használható (3.
ábra). A program képes felismerni az ISA, EISA és
Microchanel buszrendszert, de a VESA Localt és a PCI-t nem
-- talán a következô verzió pótolja a hiányt. A
processzorok és koprocesszorok közül csak az Intel és NEC
gyártmányúakat képes pontosan behatárolni, a Cyrix, AMD,
Texas és IBM gyártmányokról csak azt ismeri fel, hogy 386
vagy 486 típusúak-e.
Az igazi újdonság a perifériák részletes bemutatásában
rejlik, lássuk ezeket:
@VVideo:@N Két videokártyával rendelkezô gépek esetén is
képes a kártyák típusait korrektül meghatározni.
(Programfejlesztôk körében gyakori a VGA melletti debug
monitor, ez egy plusz Hercules-kártyát igényel.) VESA
BIOS-os SVGA kártyák (manapság szinte már csak ilyenek
készülnek) esetén a program képes meghatározni a minimális
és maximális felbontást, és az ezekhez tartozó színek
számát. A SysInfo meghatározza még a kártyán levô memória
méretét és a használt grafikus chip típusát. Ezek az utóbbi
funkciók kissé elnagyoltak, a Cirrus chipkészletet nem
ismeri meg. Ez azért fura, mert a Trident és az ET-4000-es
széria mellett talán ebbôl készült a legtöbb az elmúlt
másfél évben, az IBM is a Cirrus Logic GD 5422-es chipet
építi az alaplapra szerelt VGA-jába egy ideje.
@VDiszkek:@N Megadja a floppyk méretét, a winchester
partíciók méretét (nem csak a DOS partíciókét), a fizikai
lemezegység adatait a BIOS-beállítások szerint. Ha
AT-buszos (IDE) egységünk van, akkor a pontos típus- és
szériaszámot is, valamint a fejek, szektorok és sávok
valódi számát. A SysInfo megadja a vezérlôkártya típusát
(MFM, ESDI, IDE, RLL, SCSI).
@VSoros portok:@N A portok báziscíme, a használt áramkörök
típusa, az aktuális beállítások értéke olvasható a
menüpontban. A program képes felismerni a FIFO típusú
puffer-áramkörök meglétét is.
@VPárhuzamos portok:@N A kártya báziscímén túl azt is
megtudhatjuk, hogy a kártya alkalmas-e a kétirányú
adatforgalomra. Amióta megjelentek a párhuzamos portra
köthetô különféle perifériák, ez utóbbi tulajdonság egyre
fontosabb.
@VHangkártya:@N A leírásból nem derül ki a felismerhetô
kártyák típusa, tapasztalataim szerint a 8 bites Sound
Blaster és a velük kompatibilis kártyákat azonosítja
helyesen. Saját Pro Audio Spectrum kártyámat név szerint
megismerte, de csak az SB kompatibilis funkciókat tudta
feltérképezni.
@VEgér és billentyûzet:@N A gombok számát, és az
egér-interfész típusát (soros, busz, vagy PS/2), valamint
az egér-driver érzékenységét jeleníti meg a program.
@VBotkormány:@N Itt valamit nagyon elügyetlenkedtek a
program szerzôi. A SysInfo nem tudta érzékelni a
joystickomat, a Test & Tools pedig lefagy a botkormány egy
adott tartományon túli állítása során. A CheckIt régebbi
verziója mindent rendben talált.
@VModem és fax:@N A SysInfo alapos kutatást végez a soros
portokon e kétfajta kommunikációs eszköz után. Ha
megtalálta ôket, akkor minden lényeges tulajdonságot közöl,
amit belôlük és kezelôprogramjaikból ki tud nyerni.
@VHálózat:@N E menüpontban a hálózati kártya típusát és
hardverbeállításait láthatjuk. Ha már bejelentkeztünk a
hálózatba, akkor a hálózati protokollról, a
meghajtóprogramokról és az aktuális szerverrôl is kapunk
egy kevés információt.
@VLakók a memóriában@N
A gépben található memóriafajták elhelyezkedését, méretét
önálló menü tárja elénk. Megismerhetjük a DOS, XMS és EMS
területek foglaltságát, a foglalt területek tulajdonosainak
a nevét. (A memóritípusok eltéréseirôl a CHIP Magazin
áprilisi számában, az Elefánt a számítógépben c. cikkben
olvashatnak.)
A tárrezidens programokat listázó menüpont kellemetlen
csalódást okozott. A CheckIT csak az alsó 640 Kbyte-ban
lelte meg a rezidenseket, a Netroom által a felsô memóriába
telepített programokat nem látja. Az MS DOS 5.0 @KMEM@N
programja hiánytalanul meglelt mindent.
@VBeállítások@N
A Setup menüben a rendszer tagjainak egyéb beálításait
futhatjuk át:
@VCMOS:@N Itt az alaplap beállításait módosíthatjuk. A CMOS
tartalmat ki- és vissza is tölthetjük. Nemcsak a
hagyományos, hanem a kiterjesztett (128 byte-os, például
AMI setup) chipeket is kezeli a program.
@VDIP kapcsolók:@N Csak XT-kre jellemzô információkat ad.
@VIORQ:@N A hardver-megszakítások foglaltságát jeleníti meg
a program. ùjdonság, hogy már a SoundBlaster-kompatibilis
hangkártyák is detetektálhatók.
@VInterrupt vektorok:@N Sorszám, valamint a használó
programok szerint is listázhatók.
@VDevice drivers:@N A rendszerben található
berendezés-meghajtó programok listája. Érdekes módon ez a
programrész megtalálta az UMB-be rejtett dolgokat.
@VI/O címek:@N A 0-0FFFh-ig terjedô portokat és
használóikat próbálja azonosítani a program. Ismeretlen
portcímekrôl is kérhetünk infót, ilyenkor elôször
figyelmeztetést kapunk, hogy az azonosítási folyamat
esetleg megbolondíthatja a gépet.
@VBIOS RAM:@N A 40:0-40:01E0 rendszerterületrôl kapunk
kommentezett képet.
@VDOS/Windows@N
A rendszer DOS- és Windows alatti beállításairól egy-egy
menüpont tájékoztat. A Windows információkat a program a
különbözô .INI file-okból mazsolázza ki, ezeket módosítani
is lehet. A CheckIt editora elég butácska darab: maximum 10
Kbyte-os szövegekkel boldogul, apróbb javításokra való.
Érdekessége a Windows infónak, hogy megadja a Windows belsô
verziószámát, ez a 3.1-es Windowsom esetében 3.1.040.
Kíváncsi vagyok rá, találkozott-e már valaki ettôl
eltérôvel?
A DOS menüpontban megtekinthetjük az aktuális
beállításokat, a megnyitható file-ok és file-pufferek
(Files, Buffers) számát, az Assign, Share és Print program
installáltságát, valamint a Break és Verify flag állását.
Åtnézhetjük a környezeti változókat is. (Ezeknek a DOS SET
parancsával lehet értéket adni, közéjük tartozik a PATH és
PROMPT változó is.) Lehetôség van a logikai lemezegységek
helyi, hálózati és Assign hozzárendeltségének
meghatározására is (lásd a @KHelyi lemez -- hálózati@N
@Klemez@N c. keretes szövegrészt). Szintén e menüpontban
módosíthatjuk az AUTOEXEC.BAT-ot és a CONFIG.SYS-t.
Mint látható, ezek az információk a DOS és Windows
rendszerfile-okból egyenként megszerezhetôk, de így együtt
áttekinthetôbbé teszik a rendszert.
@VSebességôrület@N
A Performance menü az egyik leggyakrabban használt
alkalmazás: az alaplap, a videokártya és a merevlemezek
sebességét mérhetjük meg vele. Funkciójában nem változott
az elôzô verzióhoz képest, csak formailag módosítottak egy
keveset a szerzôk.
@VTeszteljünk!@N
Miután sikeresen azonosítottuk gépünk részeit, próbáljuk
ki, hogy jól mûködnek-e! Erre való a CheckIt PRO második
része, a Tests & Tools. A teszteket kétféleképpen
szabadíthatjuk rá a gyanútlan számítógépre: menübôl
egyenként, vagy folyamatos gyötréssel. Ez utóbbi módszert
""beégetésnek" nevezik, és a hosszabb idô (melegedés) után
elôjövô hibák felderítésére szolgál. ùj, még sohasem
használt gépek kipróbálására akár néhány napig is eltartó
beégetést szoktak alkalmazni. Ezek a tesztek természetesen
nem kívánhatnak emberi közremûködést (például egér- vagy
billentyûzet-tesztet).
Vegyük sorra mit kínál az elszánt inkvizítoroknak a
program!
@VAlaplap teszt:@N A CPU, az aritmetikai koprocesszor, a
DMA, a megszakítás-kezelô, valamint az óra-áramkörök
vallatása. A CheckIt elôszeretettel hajszol néhány igen
ritkán elôkerülô, de annál kártékonyabb processzorhibát.
@VMemóriaellenôrzés:@N Az operatív tár és a videomemória
végigbogarászása e menüpont feladata. Gyorsteszt esetén a
memóriabyte-okat egy véletlenszerû adat
beírásával--visszaolvasásával vizsgálja meg. Az alaposabb
metódus használatakor minden byte 36-féle minta kipróbálása
után minôsül jónak. Ha egy memóriachip vagy modul nem
illeszkedik mindenütt megfelelôen a foglalatába, vagy
hibás, akkor a hosszadalmasabb teszt bithibáinak
ismétlôdésébôl meghatározható a keresett alkatrész. A teszt
a hagyományos, a kiterjesztett és az EMS területet is képes
végignézni. A Netroom memóriamenedzser használatakor azt
tapasztaltam, hogy az EMS-t elöntötte a paritáshibák özöne.
E memóriakezelô ""kilövése" után megszûntek a hibák. A
dolog pikantériája, hogy a hibásnak kinevezett EMS
memóriacellák minden más programmal hibátlannak
bizonyultak; a Netroom és a CheckIt valahogy nem kedveli az
együttlétet.
@VMerevlemez-teszt:@N A fizikai lemez felületének végig
pásztázása. Elôször folyamatosan végighaladva, majd a külsô
és belsô sávok között ugrálva történik meg. Az utóbbi
eljárás alaposan meggyötri a fejmozgató mechanikát, kihozza
annak lehetséges hibáit. A tesztek nem járnak írással. Hiba
észlelésekor pontosan megtudhatjuk, hogy melyik fej alatt,
melyik sáv hanyadik szektorában van a hiba. DOS partíció
esetén azt is, hogy milyen file, katalógus, a FAT-tábla,
vagy a boot rekord tartalmazza a hibát. Nem DOS partíció
hibájakor annak számát, típusát kapjuk még eredményül.
@VFloppy próba:@N Az írási--olvasási funkciók tesztelésén,
valamint a hibás floppyk azonosításán túl lehetôség van a
meghajtó mechanikájának pontos vizsgálatára is. A
szerszámkészlettel kapott két speciális formázású floppy
használatával a fejpozícionáló mechanizmus alapbeállítása,
gyors fejmozgások alatti beállási pontossága, valamint a
floppyrögzítés excentricitása határozható meg közel egy
tízezred inch (0,00254 mm) pontossággal. Ezen Mini-Spiral
diszknek nevezett lemezek felhasználásával a meghajtók
forgási sebessége 1 fordulat/perc pontossággal mérhetô. (5
1/4 colos meghajtóknál 360, 3 1/2-nél 300 fordulat
percenként a helyes érték.) Ezeket a különleges floppykat
nem szabad felülírni, írásvédetté kell tenni ôket, ezt
sajnos elfelejtették gyárilag megtenni.
@VSoros és párhuzamos portok:@N Ezeken az interface-eken
sokfajta periféria ""lóghat", nem mindegy tehát, hogy a
teszt során milyen adatokat küldhet feléjük, és milyeneket
várhat vissza a tesztelô program. A hibák elkerülése végett
kijelölhetjük, hogy mi is van a kábel túlvégén: modem,
másik számítógép (transfer kábel), printer, printerportra
telepített merevlemez, SCSI- vagy hálózati adapter. Ha nem
rendelkezünk semmiféle perifériával, vagy nem tudjuk
eldönteni, hogy port vagy a rajta lógó eszköz hibás-e,
használhatjuk a szerszámkészlettel kapott úgynevezett
loop-back dugókat. A három, 25 és 9 pólusú soros, illetve a
párhuzamos portra helyezhetô eszköz lehetôvé teszi a kiírt
adat visszaolvasását, s ezzel a port helyes mûködésének
ellenôrzését.
@VNyomtató teszt:@N Az alapvetô próbákon túl a CheckIt az
IBM, Epson és HP Laser Jet nyomtatókhoz illeszkedô,
speciális tesztek végrehajtására is képes.
@VVideo teszt:@N Az adott videokártyára jellemzô szöveges
és grafikus üzemmódok és funkciók próbálhatók ki a
segítségével. A monitor kontrasztjának, színhûségének és
torzításának vizsgálatához többfajta tesztábra áll
rendelkezésre. Természetesen minden egyes próba után
magunknak kell eldöntenünk, hogy az eredmény megfelelt-e a
kívánalmainknak.
@VBillentyûzet-, egér- és botkormány-vizsgálat:@N Itt is
nekünk kell az eredményrôl meggyôzôdnünk, a program csak
segítséget nyújt ehhez. Mint már említettem, a botkormány
kalibrálása igen érdekes eredményhez -- teljes
rendszerösszeomláshoz -- vezetett.
@VSzerszámosláda@N
A már említett hardvereszközökön kívül a CheckIt
szerszámkészlete tartalmaz még egy igen barátságos --
mindkét végén hegyes -- csavarhúzót is. E kiváló eszköz
gépünk szétszerelésén túl saját kezünk boncolására is
alkalmas, ezért e kétségkívül elegáns eszközt gyorsan
helyezzük a megfelelô helyre: a vitrinbe! A kézzelfogható
eszközök mellett kapunk egy csokorra való egyéb hasznos(?)
szerszámot is:
@VVíruskeresô:@N A PCScan program a Mutation Engine által
generált kártevôk, valamint az adatbázisában szereplô fajok
felismerését garantálja. A probléma az, hogy az adatbázis
frissítése csak a TouchStone amerikai BBS-én keresztül
érhetô el...
@VAlacsony szintû merevlemezformázás:@N A többfajta
beállítást ismerô program lehetôvé teszi az adatveszteség
nélküli -- a szektor-információkat frissítô --
újraformázást is. Mielôtt nekikezdenénk a dolognak, érdemes
megbizonyosodni arról, hogy tényleg a megfelelô menüpontot
választottuk-e ki! A dokumentáció óvatosságra int, hiszen
nem minden winchestertípus tûri el az utólagos formázást.
@VBiztonsági lemez készítése:@N Egy esetleges gép- vagy
winchesterelszálás után jól jöhet, ha van honnan
visszaállítani a legfontosabb dolgokat. A CheckIt által
készített lemezre a CMOS-memória tartalma, az AUTOEXEC.BAT,
a CONFIG.SYS file és az abban hivatkozott
berendezés-meghajtó programok kerülnek fel. Ide kerülnek a
DOS könyvtárból a merevlemez újbóli birtokbavételéhez
szükséges programok is: az Fdisk, a Format, a Sys, valamint
a DOS file-ok is.
@VÖndokumentálás@N
A CheckIt PRO minden leírt tesztfunkcióját batch file-ból
is futtathatjuk, ezáltal mindenki elkészítheti a maga
gépnyúzó alkalmatosságát. Mind a menübôl, mind az így
lefuttatott tesztekrôl készíthetô mérési jegyzôkönyv, amely
file-ba vagy közvetlenül printerre küldhetô.
A CheckIt PRO igazán sokrétû és használható program. A
megfelelô kezekbe kerülve, ha csodát nem is tud tenni, de
kellemes munkatársnak bizonyulhat.
A Checkit PRO Deluxe-ot a Keszo Kft-tôl kaptuk kölcsön.
@KBata László@N
┌──────────────────────────────────────────────────────────┐
│ @VHelyi lemez -- hálózati lemez@N │▒
│ │▒
│ A felhasználó a különbözô programok használata közben │▒
│ többfajta lemezegységgel találkozhat, ezek nemcsak │▒
│ nevükben (A:, C: stb) térnek el egymástól, hanem │▒
│ használatuk formájában is. Lássuk melyik micsoda! │▒
│ │▒
│ @VFizikai lemez:@N A gépben ténylegesen megtalálható │▒
│ egység. Ha a gépünkben van egy 5 1/4-es és egy 3 │▒
│ 1/2-es floppy, valamint egy 250 Mbyte-os merevlemez, │▒
│ akkor három fizikai lemezegységgel rendelkezünk. │▒
│ Ezekre az egységekre jellemzô, hogy közvetlenül │▒
│ írhatók-olvashatók teljes terjedelmükben, az operációs │▒
│ rendszertôl függetlenül is. │▒
│ │▒
│ @VLogikai lemezegység:@N A fizikai lemez egy része, │▒
│ amit a DOS önálló egységnek lát. Az elôbbi fizikai │▒
│ merevlemez például két logikai egységre válhat szét, │▒
│ C:-re és D:-re. A logikai egységek tovább │▒
│ osztályozhatók elhelyezkedésük és használatuk szerint: │▒
│ │▒
│ @VHelyi lemez:@N Az az egység, amely az operációs │▒
│ rendszer betöltésekor azonnal mûködôképes, a DOS-on │▒
│ kívül nem igényel más programot, nem foglal el plusz │▒
│ memóriát. Esetünkben az A:, B:, C: és D: egység. │▒
│ │▒
│ @VVirtuális drive:@N Azok a meghajtók, amelyeket a DOS │▒
│ nem közvetlenül, hanem egy meghajtó programon (device │▒
│ driver) keresztül lát. Ilyen a memórialemez, a │▒
│ tömörített diszkpartíció vagy a párhuzamos porton lógó │▒
│ külsô lemezegység. Közéjük tartozik a CD olvasó, │▒
│ hiszen csak az MSCDEX program, és a hozzá adott device │▒
│ driver segítségével használható. │▒
│ │▒
│ Speciális virtuális egységet hozhatunk létre e DOS │▒
│ Assign és Subst parancsa használatával. E parancsokkal │▒
│ egy már meglévô lemezegységet vagy alkönyvtárat új │▒
│ lemezegységként láttathatunk. Fôleg régi programoknak │▒
│ van szükségük erre a technikára, mert csak adott nevû │▒
│ lemezegységen mûködnek. │▒
│ │▒
│ @VHálózati meghajtók:@N Mindazok a lemezegységek │▒
│ hálózati meghajtók, amelyek egy másik gép mûködését │▒
│ igénylik. Ilyenek a Novell, Lantastic, vagy Windows │▒
│ for Workgroups által létrehozott egységek. │▒
│ Természetesen ezek is virtuális meghajtók. Sajnos │▒
│ kavarodást okoz az, hogy a hálózati és virtuális │▒
│ meghajtók fogalmát idônként egymás szinonímájaként │▒
│ használják. │▒
└──────────────────────────────────────────────────────────┘▒
▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒
@<9405\CHEK1.GIF>A SysInfo bejelentkezése@N
@<9405\CHEK2.GIF>Egy halom háttér-információ: a Reference Library@N
@<9405\CHEK3.GIF>SysInfo: áttekintés@N
@<9405\CHEK4.GIF>XMS térkép a memóriainfóból@N
@<9405\CHEK5.GIF>A BIOS adatterület listája@N
@<9405\CHEK6.GIF>A CPU benchmark@N
@<9405\CHEK7.GIF>A párhuzamos port és lehetséges lakói@N
@<9405\CHEK9.GIF>Ujjgyakorlat: a billentyûzet-teszt@N